Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Horoszkóp - Kelta

 

 

Kelta fa horoszkóp ( mit mutatunk lelkünkből a külvilág felé ) - csak ismertető jelleggel. Az időszámítás előtti évszázadokra nyúlik vissza a kelta horoszkóp eredete. A kelták az i.e. V. században léptek a történelem színpadára. Egész Európát a Duna partvidékéig lakták. Nem alapítottak államot, hanem egymással rivalizáló törzsi közösségekben éltek. Papjaik, a druidák irányították vallási és kulturális életüket, sőt ők alakították ki azt a kalendáriumot is, amelyhez igazodva, megfigyelések alapján leírták az úgynevezett "fa jegyeken" definiálható horoszkópot. kőrisfa, gyertyánfa, fügefa, nyírfa, almafa, szilfa, fenyőfa, ciprusfa, jegenyefa, cédrusfa, erdeifenyő, szomorúfűz, hársfa, olajfa, mogyorófa, berkenyefa, juharfa, diófa, gesztenyefa, tölgyfa, bükkfa, A kelta horoszkóp az ember külvilág felé mutatott viselkedésén kívül a legbensőbb lelki értékeiről is árulkodik. Időpontjai eltérnek a hagyományos csillagjegyek határpontjaitól. Felosztásában is más: az összes jegy két további típusra osztható. Egy-egy jegy első két hetének szülötteit az újhold befolyásolja, ezért őket Újhold-embernek nevezik, míg a hónap második hetében világra jöttekre a telihold hat, ők a Telihold-emberek.

 

 

A régmúlt idők szellemi kincseit újra felfedezni érdekes és tanulságos dolog.

A horoszkópok alapvetően abban segítenek, hogy jobban megismerjük és elfogadjuk önmagunkat.

Helena Paterson a kelta asztrológiához nyúlt vissza.
Emellett, felelevenítette Firmicus Maternus 4. Sz.-i dekanátus rendszerét, így megtalálta a közvetlen kapcsolatot a napközpontú és a kelta oldközpontú asztrológia közötti kapcsolódásokat.
A hagyományos zodiákus és a kelta holdhoroszkóp egyes átfedéseiben igazán sok érdekességet találhatunk, így mindenképpen érdemes egy kissé elmélyülni ebben a témában.
Helena Paterson könyve egyébként is olyan ismeretet nyújt a dekanátusok értelmezéséhez, amihez foghatót ma kevés asztrológiai könyvben, vagy iskolában találhatunk.

A kelta zodiákusban 13 jegy található, ami a holdhónapokkal hozható összefüggésbe. Ezeket a fák tulajdonságaival jellemzik.
A kelták azt hitték, hogy a fák az emberek ősei.
Legfontosabb fának a tölgyet,  az ég istenének növényét találták. Kultikus helyeik is a tölgyesekben voltak.
A druidák ide visszavonulva vívták utolsó harcaikat a keresztények ellen.
A kelta ábécé az ogham betűi is fákról lettek elnevezve. Minden törzsnek volt egy szent fája (élet fája), ez alatt a királyokat avatták. Ez a fa a törzs területének közepén állt, az egység és a biztonság jelképeként.
Ha az ellenség kidöntötte a növényt, ezzel meggyalázta, és romlásba döntötte a népet. A szent fa annyira fontos volt, hogy egy kisebb fát ami a közelében nőtt, gyökerestől elvitték a csatába, mert azt hitték, hogy amíg ez náluk marad, addig erejük biztosított lesz.

A fáknak tulajdonított jellemzőkkel szimbolizálták az egyes jegyek képviselőit is. A szimbolika elvont, képi nyelv, amely lehetővé teszi a közvetlen eljutást a tudat olyan szintjeihez, amelyek különben elzártak maradnának. Az asztrológiai jelek hatásos képek segítségével adnak kulcsot a kezünkbe a csillagjóslás rejtelmes rétegeinek megfejtéséhez.
A görög-római állatövi jegyeket sok-sok régi forrásból rakták össze, és mindig is ez adta a nyugati csillagjóslás keretét. A Szaturnusz, a Bak jegyének hagyományos uralkodója a görög-római zodiákusban, a megszilárdulás és a megkötés bolygója.
A napév kezdetén, a Nap felemelkedésének idején uralkodik a Bak jegyben.
A Napot a növekedéshez és az önfejlődéshez kapcsolják, az Oroszlán uralkodója, amely a napév végét vagy fordulópontját jelzi. Az ilyen hagyományos uralkodásnak nincs valódi logikai értelme, mégsem kérdőjelezték meg soha.
A druidák viszont a saját gondolkodásuk alapján fejlesztették ki a rendszerüket, amely ráadásul nap- és földközpontú. A Napot helyezték a zodiákusuk elejére, a Szaturnuszt a végére.
Ez logikus napközpontú következtetés, minthogy a Szaturnusz jelentette az „ismert" vagy megfigyelhető bolygók határát. Holdfelosztásuk visszaállítja a Nap-Hold-egyensúlyt és a lélek alkalmazkodását, ami a görög asztrológiából hiányzik. A kelta holdtérkép, a dekádok meg a hasonló mitológia révén mégis kapcsolódik valamelyest a görög­római állatövi jegyekhez. Az asztrológiai tudás óriási tárházából merít, amit az ókori görög és római tudósok illesztettek össze, akik­nek elméleteit a druidák nyilván kiválóan ismerték.

Az első 12 jegy 28 fokos, Nyírrel
kezdődik, ami megfelel a holdhónap 28 napjának. A 13. jegy a Bodza  
a maradék 24 fokot foglalja magában és ez a téli fény rövidülését szimbolizálja. Ez a Lunáris zodiákus jelképes felosztása, ami négy tűz ünnepet, a napfordulókat, és napéjegyenlőségeket mutatja.

KILENC FONTOS NAP/FOK A KELTA HOLDHOROSZKÓPBAN

A négy tűzünnep minden évben a következő időpontra esik: február, május, augusztus és november első napja.
A zodiákus fokok e napokkal kapcsolatban évről évre változnak az efemeridában, azonban mindenkor a 8° O0'-12° 00' közé esnek a zodiákus négy szilárd jegyében.
A tűzünnepek megrendezésének asztrológiai kiszámíthatósága érdekében a fokokat 10° OO'-ben rögzítették, kétfokos orbist hagyva az együttállásokra vagy a fényszögekre.
A napforduló és a napéjegyenlőség szögeit a kardinális jegyek 0 fokára számították ki.
A téli napfordulóval társítva egyben a legfontosabb kelta asztrológiai pontot is jelentette: a Bak 0 fokát, a világegyetemünk gravitációs központ ját jelképező Galaktikus Központot, mely körül a naprendszerünk kering.
A Névtelen Nap egyfokos orbisban van a Galaktikus Központtal. A druidák hite szerint a téli napforduló három szent Kígyó napja december 20-án napnyugtakor kezdődik, és december 24-én, napfelkeltekor végződik.
Ha tehát bármely bolygó vagy sarkalatos pont, tehát Ascendens vagy MC (Médium Coeli) együttállásba kerül ezzel a kilenc fokkal, annak nagy a jelentősége. Az erőteljes sugárzások, mint két jegy oppozíciója, trigonja, kvadrátja és szextilje ugyancsak erős hatással bírnak. A kisebb fényszögek ugyan kevésbé fontosak, de mégsem lebecsülendők.

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.